2009. április 10., péntek

Amikor gonosz akarat homályosítja el a Fényt, a Gránitszív meghasad, az örökkévaló lélek megtalálja a visszautat


A bejegyzés címében szereplő idézet Eve Rigel Gránitszív c. regényéből származik, amit volt szerencsém múlt héten befejeznem.
A könyv a fantasy műfaj egyik legújabb termése a Cherubion kiadónál jelent meg alig két hete.
A sztori egy Coramond Birodalom nevű államban játszódik azon belül is egy Walmount nevű tartományban. Legalábbis a történet eleje.
A sztori kezdetén hősünk egy bizonyos Ulrik von Walmount -Obernac nevű fiú éppen hadba induló apjától azt kapja parancsba, hogy vigyázzon az anyjára és Walmount tartományra míg ő odavan. Namármost egy 14 éves fiú, hogy véd meg egy tartományt egy kegyetlen ellenségtől?
Na ezért hagyja otthon apuci a 70 esztendős hadsegédét, hogy segítse a fiút. Na a derék hadfi viszont az javasolja, hogy inkább hagyják el a tartományt mielőtt az ellenség odaérne.
Oké fogják magukat és útra kelnek, seggükben az ellenséggel.
Találnak egy alkalmas folyót, ahol át tudnának kelni egy semleges területre, azonban mikor már minden túl egyszerűnek tűnne, a túloldalon felbukkan pár lovas akik elkezdik mészárolni a már átkelteket.
Ulrik, anyuci, öcsi, hugi pedig hintóra pattannak és meg sem állnak egészen addig, amíg anyucinál meg nem indul a szülés az erdő közepén...
Beviszik egy házikóba ahol megszületik a gyerkőc ugyan, de Ulrikot ráadásképp a tulaj aki egy vén banya meg is jutalmazza egy látomással. Kissrác ezen kiakad és emg sem áll egészen addig amíg pár lovas el nem fogja, hogy aztán egy táborba hurcolják. Útközben hangokat kezd hallani egy Dirk nevű lénytől aki később segíteni fogja. Na hősünket épp vezetik a rabszolgaságba vezető úton, amikor úgy gondolja, hogy neki nem kell rabszolgaság inkább megpattan és ennek nyomatékosításaként leszúrja a kísérőjét és elmenekül, de elkapják.
Az ítélet szerint be kell töltenie a meghalt fiú helyét a családjában. Na szép...
Elég cudarul bánnak vele, de miután megmenti a "nővére" életét megváltozik a helyzet és később bekerül egy iskolába ahol elkezdik kiképzeni gárdistának a király seregébe...
Na aztán itt később lesz merényletsorozat, családegyesítés, szerelem, árulás stb...
Szereplőkről röviden: Ulrik von Walmount-Obernac: A főhős az ő szemszögéből éljük át a történetet. Az írónak sikerült elérnie, hogy beleéljük magunkat az ifjú bőrébe,.
Marwena Damorathus: Ő Ulrik fogadott nővére és igazi szerelme mint arra később rájön, csak mint az lenni szokott későn...
Analinna: Ő Ulrik első szerelme akivel átéli AZT is. Később ő okozza Marwena halálát is akaratlanul. Ulrik ekkor követi el azt a tettet amit joggal vitatnak a könyv kiadójának fórumán, hogy jogos-e megölni olyan gyilkost akaratlanul ölt.
Alois: Ulrik szolgája aki végig hűséges ura mellett és elveszi a hugát.
Dirk/Caseon: Ulrik védőszelleme akiről később kiderül, hogy a nurk nép (náluk élt Ulrik jó sokáig) legnagyobb hőse. Vicces figura és nagyon sértődös.
Ennyit röviden a főszereplőkről természetesen akadnak kisebb szerepű karakterek is a könyvben, de őket hosszas dolog lenne felsorolni.
Összességében elmondható, hogy egy érdekes könyvvel van dolgunk. Nem látszik rajta, hogy nő írta. A könyv meglehetősen komor, humor nem vagy minimális szinten bukkan fel, főleg Dirk szereplésekor.
Bátran ajánlom bárki figyelmébe aki kíváncsi rá. Nem fogja megbánni!

Első bejegyzés

Na végre van egy "hivatalos" blogom is. Nemcsak afféle blog-utánzat mint a Hot Dogon.